Úgy elszaladt az elmúlt két hónap, hogy ihajj.
Végre befejeztem a főiskolát, nem nehezedik rám már teherként.
Hetek óta tervezgettem, hogy elmegyek zumbára, de mindig közbejött valami, hol a derekam fájdogált, hol 39,7-es lázzal ténferegtem, hol meg csak úgy nem volt kedvem menni...
Tegnap sem volt kedvem, féltem, hogy nem tudom majd követni, meg amúgy sem ismerek senkit, stb. Aztán Zsombor "rámparancsolt", hogy igenis menjek már el és próbáljam ki, mert így sosem tudom meg, hogy tetszik-e vagy sem.
Nos vettem egy nagy levegőt (már csak azért is, hogy rámjöjjön a gatya) és elmentem.
NAGYON-NAGYON SZUPER VOLT!!!!!!!! Minden nap mennék szívem szerint, de csak heti kétszer tart órát Orsim egyszer kedden a volt általános sulimban, egyszer pedig pénteken tőlünk fél percre gyalog :)
És az összes jelenlévőt ismertem látásból, hiszen itt lakunk nem messze egymástól :)
Egy szó mint száz, a zumba tényleg csúcs, én meg végre tényleg elkezdtem az új életet :) ez a lökés kellett hozzá :)
Ha felébred a család, akkor előtúrom a centit, lemérem magam és csinálok egész alakos képet is, hogy legyen min szörnyülködni amikor már karcsú leszek és fitt :)
